A Búzaszem története röviden

A Búzaszem Iskola gondolata 2003 őszén vetődött fel először komoly elhatározásként. Horváth Szilárd állította a gondolat mellé először Nagyné Bernolák Dórát, majd együtt keresték meg Ország Tibor gödi plébánost. Hármuk gondolatai majd tettei nyomán indult útjára az iskola. A gondolat mögé állt működtetőként - Szemkeő Judit akkori elnök jóvoltából - a Magyar Kolping Szövetség, mint egyházi magánszervezet. Az önkormányzat, a szomszédos, baráti segítséget nyújtó Huzella Tivadar Általános Iskola és a többi keresztény felekezet segítsége révén a tavasz folyamán megszülettek a feltételek: az engedélyek, a működtetés alapelemei. Nagy segítség volt az induláskor, hogy az augsburgi Kolping szervezet segítségével a gersthofeni Goethe Iskola 100 padot, 200 széket és 8 táblát adományozott induló iskolánknak. Az adományt a szülők segítségével szállítottuk Gödre. Három osztály berendezését megtartottuk, a többit Böjte Csaba atya Rekecsinben tervezett csángó iskolájának ajándékoztuk. Az ovisokat áprilisban iskolába hívogató levelet már négy, a Hegedüs, a Horváth, a Lázár és a Nagy család írta alá.

Az előkészítés után 2004. szeptember elsején nyitotta meg kapuit a Búzaszem, mint a Nagykőrösi Kolping Katolikus Általános Iskola Gödi Tagintézménye. Első osztálytanítónk Gulyás Orsolya, délutános pedagógusunk Szabó Bernadett lett, akik első óráikon kilenc gyermeket számlálhattak meg a németországi adományként kapott padokban, az alsógödi katolikus egyházközség által rendelkezésre bocsátott, s a szülők által berendezett teremben. A létszám aztán két héten belül hétre csökkent; emiatt azt mondhatjuk, hogy a Búzaszem induló osztályát Erdélyi Boróka, Horváth Hanga, Lázár Fruzsina, Schrott Zsófia, Hegedüs Roland, Lévay Gergely és Prepok Benedek alkotta.

Az alapító családok a kereszténységet szerették volna az iskolában is kiteljesíteni, az iskolai és a családi nevelés összhangját szerették volna megteremteni, a keresztény magyar néphagyományt akarták nevelő erőként használni, és többükben munkált, hogy a keresztény nevelési hagyományokat a reformpedagógia egyes elemeivel újítsák meg: új intézményünk révén gondoljuk és alkossuk újra a család és az iskola közötti viszonyt, alkossunk a keresztény magyar hagyományokra építő pedagógiát, s hozzunk létre gyermekeinknek olyan keresztény iskolát, ahova egyszerűen szeretnek járni.

Az első esztendő mélyen megélt családiasságot, sok bensőséges együttlétet, baráti közösséget mutatott, de egyre több töprengést is magával hozott: töprengést az iskola jövőjéről. Októberben szerződést kötöttünk az önkormányzattal egy gyönyörű Duna-parti telek (a Szakáts-kert) bérletéről, ahova iskolaépületünket kezdtük álmodni. Decemberben a családok Lázár László szülő személyében vezetőt választottak maguknak, s alapos megmérettetési folyamat eredményeképpen meghívták magukhoz Bárdosy Göngyvért és Deák Erzsébetet következő évi tanítóknak. A tanév végére (két család csatlakozása után) már kilenc gyermek tanult az első (a „Paripa”) osztályban.

Az áprilisi beiratkozáskor húsz diákkal bővült a Búzaszem. A 2005 őszén induló újabb osztály (az „Eke”) saját termet igényelt: most a református közösség bocsátotta rendelkezésre imatermét, egykori templomát, melybe az immár másodikos „alapító csapat” költözött be. A keresztény, családi, néphagyományait megélő iskola ugyanaz maradt, s mégis egészen megváltozott. A szűk közösség kitágult: a több család nagyobb erőt, nagyobb energiát s nagyobb feladatokat jelentett.
A stratégiai döntések meghozatalára létrejött az Alapítók Tanácsa, amelybe a három alapító az iskola igazgatóját is meghívta.
Kialakultak közösségi programjaink: a közös iskolai Szentmisék, a Szülői Estek, a lelki programok, a Szülők Akadémiájának beszélgetései, az elsősöket Hívogató rendezvények, a bálok, kirándulások. Kiformálódott a kalendáriumi évkör, a hónapok és hetek rendje, alakot öltöttek ünnepeink, szirmot bontottak hagyományaink. A szervezet is bővült-tudatosodott: az Alapítók Tanácsa mellett egyre több szülő dolgozott a hétköznapokban vállvetve az iskoláért.
2006 szeptemberében a Barázda osztály tizenöt fővel indult. Termük a katolikus közösségi terem lett. Az Eke és a Paripa csapat a Huzella Tivadar Általános Iskola igazgatója által rendelkezésre bocsátott, a szülői közösségünk és a piarista szakiskolások által nyáron felújított Walch-épületben kezdte meg másodikos, illetve harmadikos tanulmányait.
A tanév elejétől egy régi álom is életünk tényleges részévé lett: beindult a művészeti iskolánk, így ettől kezdve valamennyi búzaszemes gyermek tanul a néptánc mellett hangszereken is. 2006 novemberére a Szakáts-kerti épület-beruházás karnyújtásnyira közeledett: a terület megfelelő átminősítése, illetve Salamin Ferenc építész terveinek elkészülte után, az első ütemre vonatkozó jogerős építési engedélyt 2007 őszén szereztük meg.

2007 őszén a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet és a nagykőrösi anyaiskola vezetése kinyilvánította, hogy a tanév végétől nem kíván iskolánk fenntartója lenni. Ezzel párhuzamosan az alapítói közösség is megbomlott: az iskola vezetésével elégedetlen családok egy csoportja elhagyta az intézményt, s így a közösség kétharmadára olvadt. A lelkileg nehéz tavaszi és nyár eleji időszak után a 2007/2008-as tanév végére világosodott ki sorsunk. A fenntartóváltás eredményeképpen 2008. szeptember 1-től a verőcei Géza Fejedelem Református Általános Iskola, Óvoda és Bölcsőde tagintézménye lettünk. Lám, mily kettősséggel ajándékozott meg bennünket a Gondviselés! Az ellehetetlenülés határára sodródtunk, majd református testvéreink felkaroltak bennünket, hogy aztán soha nem látott színekben és gazdagságban virágozzék életünk tovább.

A gazdagodás részeként, a kiviteli tervekkel birtokunkban 2008 októberének végén megkezdődött az építkezés. 2008 októberében ötezer forinttal kezdtük el iskolánk építését. Az építkezésre létrehoztuk az Iskolaépítő csapatot, amelyben a tervezői művezetés, az árajánlatkérés, adománygyűjtés, építkezés, projektvezetés feladatait önkéntesként dolgozó szülők végezték. Két év alatt 70 millió forint adományt gyűjtöttünk össze. A közösségből több család emellett saját ingatlanait terhelte meg az iskolaépítésre felvett hitelekkel, amelyek összesen 110 millió forintra rúgtak. Mellénk állt a Dunakanyar Takarékszövetkezet is, a Csuka Gabona Rt. pedig készfizető kezességet vállat a hiteleinkre. Mindehhez rengeteg önkéntes munka és sok jóindulatú segítség, árengedmény, eszköz és építőanyag-adomány társult. Az 5.000 forint indulótőkével elkezdett építkezés végén az elkészült épületet a bank 260 millió forintra értékelte fel. A Mokos Béla szülőtársunk vezetésével elkészült, gyönyörű épületbe 2010. augusztusában költözhetett be valamennyi osztály.

2011. szeptember 1-től a Piarista Rend Magyar Tartománya vette át az iskola fenntartását. Akkor már nyolc osztály (a Paripa, az Eke, a Barázda, a Magocska, a Napsugár, a Kalász, a Kovász és a Kenyér) 133 gyermeke járt az intézménybe.
2012 júniusában elballagott az első búzaszemes osztály. Az egykor hét gyermeklel indult "alapító" osztály 12 nyolcadikossal búcsúzott a Búzaszemtől. Helyükre az első osztály ismét "Paripa" néven lépett, így biztosítva a folyamatosságot a Búzaszem életében.
Ezzel párhuzamosan Lázár László igazgatói megbízatása is lejárt 2012. júniusban. 2012 őszén immár 141 búzaszemes diák járt a Búzaszembe, s 21 általános iskolai és 10 művészeti iskolás pedagógus tanított nálunk. 2016 őszétől már 155 diákunk volt. A Búzaszem ettől az időponttól kezdve működik a váci egyházmegye fenntartásában. 2020-ban 176 gyermek tanult nálunk, ezzel az iskola el is érte azt a lélekszámot, amely fölé nem kívánunk menni.

A Búzaszemet alapítói három fő érték mentén, keresztény, családi, a magyar hagyományt éltető intézményként hozták létre. Ma a „kereszténység” egy ökumenikusan nyitott iskolát katolikus jelent, gazdag lelki élettel. A „családiasság” értéke az alacsony osztálylétszámokban, a gyermekközpontú, személyes nevelésben-oktatásban, a pedagógusok és a szülők együttműködésében, a családok által létrehozott és fenntartott közösségekben, számos közösségi programban, a szülők szervező erejében, anyagi, fizikai, szellemi és lelki támogatásában egyaránt tetten érhető. A „magyar hagyomány” a néptánc és a népzene, népi hangszerek jelenlétében, ünnepeinkben, szokásainkban, meséinkben, a baranta révén a sportban, összefoglalva a Búzaszem szívében van jelen. A Búzaszem „integrált művészeti nevelést” folytat, amely az általános iskola és az alapfokú művészetoktatási intézmény összehangolt, a gyermekek számára egységes rendszerben megvalósuló működését jelenti.

Mély meggyőződésünk, hogy a gyerekek teljes személyiségét a "Búzaszem" iskolamodellben tudjuk a legsokoldalúbban fejleszteni. A zene, a művészeti nevelés átszövi mindennapjainkat, s így a gyermekek érzelmei mellett a matematikai, nyelvtani képességeiket, tehát a racionális agyterületet is fejlesztjük. Ezt ma már nemcsak az országos népzene versenyek díjai, de gyermekeinknek az országos matematika és egyéb versenyeken elért helyezései is bizonyítják. A Búzaszembe a gyerekeket nyolc évre vesszük fel. Úgy gondoljuk, ennyi idő kell ahhoz, hogy a hozzánk érkezők teljes értékű tudással és érzelmi intelligenciával felvértezve indulhassanak a középiskolákba.
A tőlünk felvételizők 75 %-a gimnáziumba - többnyire egyházi gimnáziumba - megy. A búzaszemes gyerekeket nyolcadik után abba a középiskolába veszik fel, ahova első helyen jelentkeznek.
A Búzaszemben kiváló és elkötelezett pedagógusok dolgoznak, akik hosszú és alapos felvételi folyamat után jutnak be tanári karunkba. A Búzaszem kis létszámú osztályai a tehetséggondozásra nyújtanak nagy lehetőséget, ennek minél magasabb színvonalú kidolgozásán munkálkodunk. A Búzaszem egyházi iskola, az oktatás itt ingyenes, csupán a művészeti nevelésért kell félévenként 8000 Ft térítési díjat fizetni.
A következő esztendők legnagyobb anyagi jellegű kihívása a tornatermünk és a négy osztálytermet befogadó második építési szakasz megvalósítása lesz. A tervek és építési engedélyek részben már készen állnak.

Ami tetteinket is meghatározó szellemi tevékenységeinket illeti, dolgozunk a családiasság és a családok közötti összetartás, a közvetlenség és az őszinteség megőrzésén, azon, hogy a magyar hagyományok átitassák a mindennapjainkat, hogy minél többen érezhessék magukénak a Búzaszemet. Egyre több feladat válik nevesített felelősséggé, hogy a terheket megosszuk egymás között, s mindig bizton számítani tudjunk a másikunkra.

Közben pedig örömmel figyeljük, hogy miként válnak a nálunk nevelkedő gyerekek okos, tudatos, sokoldalú, derűs és boldog közösségi ifjúvá.